Egy koraszülött testsúlylapja.
Kettő hónap után megvan a normális testsúly.
Általános iskolai bizonyítvány. Két iskolában Almamellék és Somogyhárságy. Végig szín jeles.
Érettségi oklevél matematika-fizika tagozaton. Táltosképzőn. Jó.
Főiskolai diploma. Nappalin. Házgyári és betonelemgyártó speciális szakon. Szintén jó.
Véradás elismerése.
Munkakönyv. Mindig csak "kikérve" bejegyzéssel. A legutolsó bejegyzés a közös megegyezés. Ettől kezdve önfoglalkoztatás.
KISZ tagkönyv. 1968 - 1984.
Katonakönyv. A magyar Néphadsereg Kiváló Katonája. Én szerettem védeni a hazát. A néhai Dobó laktanyában avatáskor én mondtam elő, az eskü szövegét. Nem szeretem azokat, akik nem szeretik a hazát, és akik fülük botját sem mozgatják, ha hív a haza. Esetleg pénzzel kívánják kiváltani magukat a kötelesség alól. Mert ők nem hazafiak.
Párt tagkönyv. Egy voltam a 800 ezerből. Katonakoromban léptettek be. A törzsfőnök Gyula bá azt mondta be kell lépj, mert már nagyon unom hogy a vezetőségi üléseken itt alternálsz mint KISZ titkár. Egyes napirendeknél kimész, majd visszajössz. Mondtam Gyula bának hogy én még nem vagyok felkészült és talán elég érett sem. Azt mondta tökön rúg. Komolyan vettem.
Ezt mát mint hivatásos forradalmár kaptam a KISZ Budapesti Bizottsága Gazdasági Osztálya technikai osztályvezető helyetteseként. Mondtam is Klárinak az osztályvezetőnek, hogy ez elvtelen. Mert hol a Dicsérő Oklevelem. Klári tökös csaj volt. Azt mondta, itt ez nem szokás. Azt a technikaiak kapják, de te vezető vagy. Beletörődtem.
Az izgalom. Az első meghívó a parlamentbe. Kitüntetésnek mondták és én is úgy éreztem. Hiába szakadt ki a gatyám a taxiból kiszállva, el akartam jutni a Parlamentbe.
Ez a Parlamenti megjelenés már rutinosabb volt. Már nem voltam elájulva. Jellemző hogy mindig késve érkeztem, ahogy az érettségire is. Nem igazán tudtam időre menni. Így le is maradtam mindig a nagy elnöki jattokról.
Igen. Ez voltam. Kiváló Ifjúsági Vezető. Már az oviban is emlékezem. Valami miatt jöttek utának. Ma is így van. Ez tehát rendszerfüggetlen. Ám úgy látszik a hatalom már akkor észrevette. Ma sincs másként. Mai fogalmakkal véleményformálónak születtem.
A hazát szolgálni, bármilyen körülmények között nem szégyen. Nem az én szégyenem, hogy azt a kitüntetést és az előbbieket sem ismeri el a mai Magyar Köztársaság. Nem az én szégyenem, hanem az MDF-é hogy a mai napig nem lehetek tagja. Pedig ha választhatnék - rovott múltam ellenére - őket választanám. Gyilkosokat felmentenek 15 év után. Ártatlanokat nem. Egyébként Unkasz vagyok az utolsó mohikán és munkásőr. Engem le se szereltek. Mert ott az elvtársak túl kispolgárinak tartottak a teljesítmény iránti vonzalmamért. Így mikor az országos parancsnokságról elkéredzkettem 1989 áprilisában már nem értem a Budapesti Parancsnokságra 1989 októberére - szól ugyanis a parancsnokhelyettes hogy figyu Laci izé, ne erőltessük most ezt, várjunk cseppet míg ideérsz mert te is tudod két megyéből má kivagy tiltva - amikor közkívánatra megszűnt a gyülekezet. Így se itt se ott nem voltam, amikor felszámolták a testületet. Így vagyok én az utolsó munkásőr. Mert hivatalosan le se szereltek. Itt állok talpig izében.
Ez egy nagy okosság volt tőlem. Fock jenővel jattoltunk mint szerzők. És elő is adtuk a XIII. Nemzetközi Drezdai Építésgépesítési Konferencián a tudományt. Mi képviseltük a magyar színeket. Videofilmet is vittünk. Egész Drezdában egy videolejátszót tudtunk csak szerezni hozzá, az is egy nigériai diáké volt. És mikor teljes fegyverzetben ott áltunk, a rendezők szoltak hogy csak diavetítés engedélyezett. Tényleg koraszülött vagyok.
Egyetemi diploma. Azért motiváltam magam, hogy ha nem lennék jó elvtárs legyen miből megélnem. Szolártechnikából írtam a diplomamunkám. Szegény Dr. Gyurcsovics Lajos tanár úr, későbbi alválallkozóm hitte, átveszem a stafétát. Jó hogy nem érte meg hogy ... viszont hűséggel őrzöm első könyve kefelevonatát, mert mint minden rendes szerző az első könyvét szétosztogatja hiúságból. Talán vissz is kéne szolgáltatnom fiainak.
Tervezői névjegyzékbe vétel. Nem éltem vele.
Első szakértői engedély. Ezzel áttételesen éltem. Mintegy 5000 bérlakás ügyében.
Különleges okmány. 1989. október 23 a dátum. A Magyar Népköztársaság egyik utolsó szabadalmi okirata. Hát a Magyar Köztársaságban az ilyen már csak lézeng. Holott itt kéne jeleskedni, nem a sportban. Az izomagy, nem agy. Kilbinger Feri a téma agya, meghalt. Infarktus.
Az új hatalom megerősít szakértői mivoltomban.
Világelsőként. És ez ma is zsiborgatja a májam.
Íme itt a "konow-how"-ja annak, ahogy letekertük azt az 5000 bérlakást. Azaz átpasszoltuk haladéktalanul az istenadtának. Mert sejtettük, más se marad neki. Se becsület, se gyár, se munkahely. Így is lett.
Na ez már az Ingatlaninformatika. Amit ma is jegyzek.
Szavinfarktus, nyitott szívműtét. Rokkantság. Megbecsül a társadalom. Kaphatok közel 50 ezer nyugdíjat. Ístenem hogy égett a pofám anyám és apám nyugdíja összeg miatt. Már nem ég. Égjen másnak.
Obsit. Amikor csendben meghozta a posta, azt hittem meghalok. Már a hazának sem kellek. Katonának is alkalmatlannak minősítettek. Pedig én befeküdnék egy géppuska fészekbe ha kell. Ám nem kell. Sőt. Alkalmatlan vagyok.
Na levédtem már több százezer adatot. Mert itt lopnak és egyre inkább.
Regisztráltam is.
Megtalált a Whois Who. Először megilletődtem. Aztán mikor láttam még kiket szólongatnak, elmúlt a varázs.
Ez pedig megható.
Igen. Ez ma is teccik. És fontos nekem.
És a lényeg. A KIVOSZ alapító okirata. Szívem csücske. Ha szakmailag érdemes még valamiért - így obsitosként és rokkantként - hát ez az. Ez az én szakmai közösségem. Ide tartozom. Külön személyre szóló okiratot adott az elnök és az nem véletlen.
